Mint minden tradicionális ital fogyasztásának, így a pálinkának is megvannak a hozzá köthető szokásai, metódusai. Ezen ajánlások betartásával még azok a pálinkától idegenkedők is felfedezik a benne rejlő értékeket, és élvezettel fogyasztják majd, akiknél eddig szóba sem jöhetett.
A pálinka fogyasztható étkezés előtt aperitifként és étkezés után, digestiv italként is. A hagyományok szerint a pálinka adja az erőt, így régen a vidéki emberek kora reggel fogyasztották, mielőtt munkába álltak a földeken, illetve hideg napokon - pl. disznóvágások alkalmával. Asztalra került azonban családi ünnepnapokon is és áldomásként is sokszor fogyasztották, esküvőkön, gyermek születésekor, aratáskor.
A mai kor életvitele és gasztronómiai szokásai már nagyban eltérnek elődeinkétől. Így a pálinka fogyasztásának is más események teremtenek alkalmat, valamint teljesen megváltozott az is, hogy hogyan és miből isszuk a pálinkát.

A pálinkát szobahőmérsékleten ajánlott fogyasztani, mert a benne rejlő zamatok, illatanyagok, és az érleltség íze akkor teljesedik ki igazán. Ha hidegen kapjuk meg, akkor érdemes pár percig a poharat a tenyerünkben szorítani, és kezünkkel kellő hőmérsékletre melegíteni. Míg a jó minőségű pálinkának hűtve csökken az élvezeti értéke, addig a rossz pálinkának a hideg jót tesz, elfedi hibáit.

A pálinkát legcélszerűbb olyan kóstolópohárból fogyasztani melynek öblös alja, és elkeskenyedő szája van, így a felszálló, ínycsiklandó illatanyagok hozzáadódnak a gasztronómiai élvezetekhez. A pálinkát nem szabad a pohárban erőteljesen forgatni, úgy mint a bort, mert ekkor a pálinkában lévő alkohol száll fel. Ehelyett inkább, ha van rá mód, fedjük le, zárjuk be az illatokat pár percre, majd a pohár lassú, körkörös mozgatásával folytassuk a kóstolást, hogy az illatanyagok elrendeződjenek, majd orrunk felé közelítve megtapasztalhatjuk ezeket a kiteljesedett, virágos, gyümölcsös illatkombinációkat. Magát a kóstolást kis kortyokban érdemes végezni.

A pálinka minőségére a kóstolás alatt megtapasztalt szín, illat és íz harmóniájából következtethetünk. Elsőként a látvány árulkodik a pálinka milyenségéről. Lehet tökéletes, tükrös, tiszta, opálos, zavaros, üledékes. A jó minőségű pálinka színe utal a jellegére, az alapul szolgáló gyümölcsre. A pálinka színe legtöbbször tiszta átlátszó. Sötétebb színt adhat neki, ha hordóban, illetve ha gyümölcságyon érlelték. A pálinka nem tartalmazhat sem természetes, sem mesterséges színezéket. Az illat és az íz összhatása akkor harmonikus, jellegének megfelelő, ha jó pálinkával van dolgunk. Amennyiben mesterséges aromát, cukrot vagy más adalékanyagokat tartalmaz, akkor az illat és íz összhatása diszharmonikussá válik, illatában kellemes lesz, de ízében csalódnunk kell, vagy fordítva, az illatában hoz keveset, de ízében a hozzáadott aromák miatt megfelelőnek tűnik.

A kóstolást követően lehet szárazpróbát végezni hogy megtudjuk minőségi pálinkát fogyasztottunk-e. Ennek egyik módja, hogy az üres poharat 5-10 percre félre tesszük, majd ezt követően a pohárba beleszagolva kellemes, lekváros illatokat érezhetünk. Másik lehetőség, hogy amíg még van a pohárban pálinka, a kézfejünkre csepegtetünk egy kicsit, és ezt megszagolva gyümölcsre jellemző illatok jönnek elő. Azoknál az italoknál, ahol az illatokat aromák hozzáadásával érték el, mindezek eltűnnek a szárazpróba során.

Míg egy szakavatott pálinkakóstoló egyből tudja, hogy minőségi pálinkával van-e dolga, vagy nem, addig egy laikust könnyen megtéveszthetnek a reklámok, a beidegződések, szokások. Hogy ne okozzon a pálinka senkinek se csalódást, a legegyszerűbb módja annak, hogy megtudjuk mivel állunk szemben az az, hogy ha megnézzük a hátcímkéjét. A valódi pálinka összetevői között gyümölcspálinka és víz található, esetleg nyers vagy aszalt gyümölcs (ágyként). Ha azonban tiszta szeszt, kis százalékban gyümölcspálinkát, aromákat, ízfokozókat, karamellt, színezéket vagy más segédanyagokat olvasunk a címkén, akkor biztosra vehetjük, hogy ez csak egy pálinkának látszó szeszesital.


(www.budapestipalinkafesztival.hu)